A fogyasztóvédelem célja az, hogy egyensúlyi helyzetet teremtsen a fogyasztó és a terméket értékesítő között annak érdekében, hogy a fogyasztó jogai a legteljesebben érvényesüljenek. Fogyasztónak a mai viszonylatban az a természetes személy tekinthető, akiaz önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében jár el, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.

 

A fogyasztóvédelem felbukkanásáról gyakorlatilag a kereskedelem kezdetétől fogva beszélhetünk, már a Bibliában is feltűnik némi utalás a fogyasztóvédelemre: „Legyen hiteles a mérleged, súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” A mai értelemben vett fogyasztóvédelem a múlt században kezdett kialakulni, ekkor vált ugyanis tipikussá a személytelenebb tömegtermelés, amely a korábbiaknál jóval kiszolgáltatottabbá tette a vásárlókat.

 

Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a fogyasztóvédelem alatt elsősorban a minőségvédelmet, az ellátási biztonság garantálását, valamint az eladó és a vásárló közötti szerződéses kapcsolat kirívó egyenlőtlenségei elleni védelmet értették.  

 

Az 1989-1990-ben bekövetkező rendszerváltást követően felerősödött a fogyasztók kiszolgáltatottsága a kínálat jelentős megnövekedése révén, ezért szükségessé vált a fogyasztóvédelem területének átfogó szabályozása. A szabályozásban, illetve az intézményrendszer kiépítésében döntő hatást gyakorolt továbbá az Európai Unióhoz történő későbbi csatlakozásunk is. Ugyanis Magyarországnak biztosítani kellett, hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők legyenek. Ehhez nyújtott segítséget az 1995-ben elfogadott ún. „Fehér Könyv”, amely a jogközelítés végrehajtása szempontjából az útmutató szerepét töltötte be, 23. fejezete foglalta össze a fogyasztóvédelmi jogharmonizáció követelményeit. A fogyasztóvédelmi intézményrendszer kiépítésének első jelentős lépéseként pedig 1991-ben létrehozták a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget és a területi felügyelőségeket.

 

Ezt követően a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvénnyel sor került egy átfogó fogyasztóvédelmi törvény megalkotására, amely a fogyasztói érdekek védelmének öt alapelvére épült.

 

Ezen alapelvek a következők:

1) a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme,
2) a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme,
3) a fogyasztók tájékoztatása és oktatása,
4) a fogyasztói igények érvényesítése, illetve
5) a fogyasztók képviselete.

 

A fogyasztóvédelmi törvény többek között rendelkezett a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának lehetőségéről is, illetve lehetővé tette a békéltető testületek létrehozását, amelyek révén a bírósági út kihagyásával intézhetőek a fogyasztói jogviták.   

 

10 évvel később a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról szóló 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelettel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutódjaként létrejött a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, valamint regionális kirendeltségei.

 

2011. január 1-jétől a jelenlegi fogyasztóvédelmi hatóság a kormányhivatalok szervezetén belül működő területi felügyelőségekből, valamint a szakmai irányítást gyakorló, másodfokú hatóságként eljáró Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságból áll. Továbbá ezen időponttól a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság keretein belül fejti ki tevékenységét az Európai Fogyasztói Központ is, amely más uniós államban vásárolt árukkal kapcsolatos problémák megoldásában nyújt segítséget.

 

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság:

 

·         véleményezi a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket a miniszter megkeresése alapján;

·         szükség szerint javaslatot tesz a miniszternek a fogyasztókat érintő jogszabályok módosítására;

·         közreműködik a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában, figyelemmel kíséri és elemzi annak érvényesülését;

·         irányítja a termékek biztonságosságának és megfelelőségének ellenőrzésével összefüggő, külön jogszabályban meghatározott feladatokat, működteti a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert;

·         koordinálja az NFH nemzetközi kapcsolatait;

·         végzi, illetve végezteti a feladatainak ellátásához szükséges laboratóriumi vizsgálatokat;

·         gondoskodik az NFH és a felügyelőségek kormánytisztviselőinek szakmai továbbképzéséről;

·         együttműködési megállapodást köthet a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami szervekkel.

 

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a felügyelőségek:

 

·         szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztói ismeretek bővítéséhez, a fogyasztói tudatosság erősítéséhez;

·         fogyasztói jogokat ismertető kiadványokat jelentetnek meg;

·         termék-összehasonlító vizsgálatokat végeznek, illetve végeztetnek, és közzéteszik azok eredményét;

·         módszertani segédanyagokat készítenek a helyi önkormányzatok fogyasztóvédelmi tevékenységének elősegítése és egységessége érdekében, továbbá

·         támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák működését.

 

Fentieken kívül, ha külön törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi:

 

·         az áru fogyasztók számára való értékesítésére,

·         a fogyasztóknak forgalmazott termék minőségére, összetételére, csomagolására, megfelelőségértékelésére, megfelelőségi jelölésére,

·         a fogyasztóknak értékesítésre szánt, illetve értékesített áru mérésére, hatósági árára vagy egyébként kötelezően megállapított árára,

·         a fogyasztói panaszok intézésére,

·         a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésére,

·         a termék forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása során az egyenlő bánásmód követelményére, továbbá

·         a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.

 

A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi továbbá a fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott általános szerződési feltételeket, hogy azok nem tartalmaznak-e a fogyasztók számára egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos feltételeket. Emellett - többek között - hatáskörrel rendelkezik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, valamint a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések vizsgálata terén is.

 

Fontos megjegyezni, hogy közigazgatási hatósági ügyekben első fokon a megyei/fővárosi fogyasztóvédelmi felügyelőségek, míg a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság másodfokon jár el.

 

 

• 20 esztendő a fogyasztók védelmében - a jogszabályi háttér tükrében

• A fogyasztóvédelmi hatóság elmúlt 20 évének történetéből

• 20 év - 21 mondat

• A 20 éves fogyasztóvédelmi hatóság nemzetközi eredményei