Hibás teljesítés

 

A Ptk 305. § (1) bekezdése így rendelkezik:

 

„Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik.”

 

A teljesítés akkor hibás, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban előírt és a szerződésben (és az annak részét képező használati útmutatóban, vásárlói tájékoztatóban) meghatározott követelményeknek.„Szolgáltatás” alatt termékértékesítés esetében magát a dologszolgáltatást (az áru átadását) kell érteni. Az eladó hibás teljesítése szerződésszegésnek minősül. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk. 305. §-ainak rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.  

 

„A teljesítés ideje” leggyakrabban a vásárlás ideje, amennyiben azonban csak később kerül leszállításra a megvásárolt termék, úgy ez esetben a kiszállítás időpontja minősül a teljesítés idejének, és a terméknek ekkor kell hibátlannak, hiba-ok nélkülinek lennie. A Ptk. 278. § (2) bekezdése rendelkezése alapján fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg.

 

A Ptk. 305. § (2) bekezdése alapján hibás teljesítésnek minősül továbbá egy dolog szakszerűtlen összeszerelése, haa szerelés szerződéses kötelezettség (vagyis erről megállapodtak a felek), és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős (eladó, vagy megbízottja). A kötelezett felel még akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult (a fogyasztó) végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el.

 

A hibás teljesítés fogalmához szorosan kapcsolódik a szavatosság fogalma.

 

Szavatosság

 

A polgári jogban „kétféle” szavatosság létezik: egyrészt a kellékszavatosság, másrészt a jogszavatosság (amit a Ptk. per-, teher- és igénymentesség formájában nevesít).

 

A kellékszavatosság lényegében azt jelenti, hogy bármilyen termék eladásáról is legyen szó, a kötelezett (a termék eladója, a szolgáltatásnyújtást teljesítő fél) a termék hibájáért (pontosabban: a vásárláskor a termékben már meglévő hiba-ok miatt bekövetkező hibáért) kellékszavatossági felelősséggel tartozik. Az adásvételi szerződésekben az eladói pozícióban lévő fél (az Fgytv. 2. §-ának d) pontja szerinti „forgalmazó” – az a vállalkozás, amely a terméket közvetlenül a fogyasztó részére forgalmazza) ezen felelősségét csakis a termék olyan hibája alapozza meg, amely hibának az oka már megvan a termékben a vásárlás pillanatában is, csak akkor még nem felismerhető (ezért nevezik rejtett vagy gyártási hibának).

 

Az eladó kellékszavatossági felelőssége objektív, vagyis független attól, hogy tudta-e, hogy hibában (pontosabban hiba-okban) szenvedő terméket adott el, vagy sem, tehát a jóhiszemű eladó is felel a hibás teljesítésért a vevővel szemben. Ugyanez áll a lentebb kifejtett jótállás estén is. (A rosszhiszeműség a vevő esetleges kártérítési igényének érvényesítése szempontjából releváns körülmény.)

 

A jótállás

 

Fentiekhez képest a jótállás - hétköznapi és közismert nevén „garancia” - azt jelenti, hogy a jótállást nyújtó fél (eladó) a hibátlan teljesítésért olyképpen felel, hogy a jótállás időtartama alatt felmerült minőségi kifogás esetén a felelősség alól csakis akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után, jellemzően a termék fogyasztó által történő nem rendeltetésszerű használata vagy kezelése miatt keletkezett.

 

A jótállásnak két fajtája van: a jogszabályon alapuló, ún. kötelező jótállás, és a felek megállapodásán alapuló, ún. szerződéses jótállás. Utóbbi esetben nem egy jogszabály kötelezi bizonyos termékek eladása esetén az eladó felet jótállás vállalására, hanem erre önként - jól felfogott piaci érdekből - kerül sor.

 

Szavatossági jogok

 

Akár szavatosságra, akár jótállásra „hivatkozik” is a vevő hibás teljesítés esetén, őt a Ptk. 306. § (1) bekezdése rendelkezése alapján négyféle ún. szavatossági jog illeti meg: a kijavítás / a kicserélés / az árleszállítás / a vételár-visszatérítési igény(ún. elállás).

 

Tehát kiemelten fontos, hogy kellékszavatossággal kapcsolatos, valamint a kötelező jótállás hatálya alá tartozó termék esetén felmerülő minőségi kifogás alkalmával is ugyanez a négyféle jogosultság illeti meg a fogyasztót.

 

„Ptk. 306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult

a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.”

 

A fogyasztó és a fogyasztói szerződés fogalma

 

A Fgytv. 2. §-ának a) pontja szerint fogyasztó az az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.

 

A Ptk. 685. §-ának d) pont alapján fogyasztónak a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy minősül.

 

Fentieken túl a Ptk. 685.§-ának e) pontja definiálja a fogyasztói szerződés fogalmát, amelynek azt a szerződést minősíti, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. 

 

Tekintettel arra, hogy a Kormányrendelet és a GKM rendelet tárgyi hatálya egyaránt a Ptk. szerinti fogyasztói szerződésekre terjed ki, így az ezen jogszabályokban foglalt, az eladókat és vállalkozásokat terhelő kötelezettségekre a Ptk. szerinti fogyasztói fogalomba tartozó jogalanyok is hivatkozhatnak.

 

A fentiektől függetlenül felhívjuk a figyelmet, hogy az NFH kizárólag az Fgytv. szerinti fogyasztót érintő jogszabálysértés esetén jogosult fogyasztóvédelmi eljárást lefolytatni.