C-83/10. számú ügy

Légi járat törlése esetén az utasok a bekövetkezett vagyoni kárért nyújtott kártalanításon felül a nem vagyoni kárért is kártalanítást követelhetnek bizonyos feltételek mellett. Az utas a légi járat törlése esetén kártalanítást igényelhet továbbá, ha a repülőgépe felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, és ezen utast más légi járatra irányították át.

 

A Bíróság ítéletében úgy pontosítja a „légi járat törlése” fogalmának értelmezését, hogy az nem kizárólag az érintett légi jármű bármely felszállása elmaradásának esetére irányul. Ez a fogalom ugyanis kiterjed arra az esetre is, amikor a légi jármű felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, ahol az említett légi jármű utasait más légi járatokra irányították át.

 

Másodsorban a Bíróság rámutat arra, hogy a „további kártalanítás” fogalma lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy megtéríttesse a légi fuvarozási szerződés nemteljesítéséből eredő nem vagyoni kárt, és erre a kártalanításra a Montreali Egyezményben vagy a nemzeti jogban szereplő feltételek szerint kerüljön sor.

 

 

C‑65/09. sz. ügy

Az Európai Unió Bírósága a C‑65/09. sz., Gebr. Weber GmbH kontra Jürgen Wittmer, valamint a C‑87/09. sz., Ingrid Putz kontra Medianess Electronics GmbH egyesített előzetes döntéshozatali ügyben ítéletet hozott. Ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy a hibás fogyasztási cikk kicserélése esetén az eladónak e fogyasztási cikket el kell távolítania arról a helyről, ahová a fogyasztó azt jóhiszeműen beépítette, és oda a csereként átadott fogyasztási cikket be kell építenie, vagy pedig viselnie kell az e műveletekhez szükséges költségeket. E költségek megtérítése azonban a szerződésszerű fogyasztási cikk értékével és a hiba jelentőségével arányos összegre korlátozható.   >>>

 

 

C-108/09. sz. ügy

Áruk szabad mozgása — Közegészség — Interneten történő kontaktlencse-forgalmazás — Nemzeti szabályozás, amely a kontaktlencse-eladást kizárólag a gyógyászatisegédeszköz-szaküzletekben teszi lehetővé — 2000/31/EK irányelv — Információs társadalom — Elektronikus kereskedelem

A kérdést előterjesztő bíróság:
Baranya Megyei Bíróság

Az alapeljárás felei:
Felperes: Ker-Optika Bt.
Alperes: ÁNTSZ Dél-dunántúli Regionális

Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Baranya Megyei Bíróság — Az EK 28. és EK 30. cikk, valamint a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 178., 1. o.) értelmezése — Internetes kontaktlencse forgalmazás — A kontaktlencse forgalmazását kizárólag gyógyászati segédeszköz szaküzletben lehetővé tévő nemzeti szabályozás

Rendelkező rész

A kontaktlencse forgalmazására vonatkozó nemzeti szabályok a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) hatálya alá tartoznak, amennyiben a kontaktlencse interneten történő eladását érintik. Az említett lencsék kiszállítására vonatkozó nemzeti szabályok ezzel szemben nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

Az EUMSZ 34. és az EUMSZ 36. cikket, valamint a 2000/31 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a kontaktlencse forgalmazását kizárólag gyógyászatisegédeszköz-szaküzletben teszi lehetővé.

 

 

 

C-47/09. sz. ügy

Jogszabályok közelítése — Kakaó- és csokoládétermékek — Címkézés — Egyes termékek címkézésének a „tiszta” szóval vagy a „tiszta csokoládé” kifejezéssel való kiegészítése

Az eljárás nyelve: olasz

Felek 
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Clotuche-Duvieusart és D. Nardi meghatalmazottak) 
Alperes: Olasz Köztársaság (képviselő: G. Palmieri meghatalmazott, P. Gentili avvocato dello Stato)

Tárgy

Tagállami kötelezettségszegés — Az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről szóló, 2000. június 23-i 2000/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 431. o.) 3. cikkének, valamint az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése — Csokoládétermékek címkézése — A „puro” szó, illetve a „cioccolato puro” kifejezés feltüntetése a kakaóvajon kívül más növényi zsiradékot nem tartalmazó csokoládétermékek címkéjén.

Rendelkező rész

1. Az Olasz Köztársaság, mivel előírta annak lehetőségét, hogy a kakaóvajtól eltérő növényi zsiradékokat nem tartalmazó csokoládétermékek árumegnevezését a „tiszta” jelzővel ki lehessen egészíteni, nem teljesítette az egyrészt az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről szóló, 2000. június 23-i 2000/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (5) bekezdéséből, másrészt pedig az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának az összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

2. A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

 

 

Összehasonlító reklám - két áruház blokkja egy újsághirdetésben

C-159/09. számú ügy

"Csak pontosan azonosítható termékeket lehet összehasonlító reklámban feltüntetni - mondta ki a Franciaországban működő Vierzon Distribution és a Lidl áruházláncok vitájában november közepén az Európai Bíróság.  34 termék szerepelt a blokkokon 

A Vierzon Distribution még 2006 szeptemberében reklámot jelentetett meg egy helyi lapban. A hirdetésben a saját és a Lidl blokkja szerepelt, ezeken általános megjelölések kíséretében - súlyt vagy mennyiséget feltüntetve - 34 termék, főleg élelmiszer volt látható. A Vierzon Distribution esetében 46,30 euró, a Lidl esetében pedig 51,40 euró volt a végösszeg. A Vierzon Distribution Leclerc márkanév alatt forgalmazta a blokkon szereplő termékeket, ezért jelenhetett meg a reklámban a következő jelmondat: "Nem lehet mindenki E. Leclerc! Alacsony árak: az E. Leclerc még mindig bizonyítottan a legolcsóbb". 

 

A Lidl nem siette el a reagálást, csak fél évvel később, 2007. március közepén fordult a  bourges-i kereskedelmi törvényszékhez, kérve, hogy a bíróság tisztességtelen verseny okán kötelezze a Vierzon Distributiont kártérítésre és a kamatok megfizetésére, valamint arra, hogy a meghozandó ítélet kivonatát - a sajtó, valamint az üzleteiben történő kifüggesztés útján - tegye közzé. A Lidl azt állította, hogy a vitatott reklám megtévesztő, azaz tévedésbe ejti a fogyasztókat mind a reklám megjelenítése, mind pedig annak okán, hogy a Vierzon Distribution kizárólag a számára előnyös árukat választotta ki, miután az árait a versenytársa áraihoz igazította. A szóban forgó áruk nem összehasonlíthatók, minőségi és mennyiségi eltéréseikből ugyanis az következik, hogy nem azonos szükségleteket elégítenek ki. A  vitatott reklámban az összehasonlított árukat feltüntető pénztárblokk nem teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy megismerjék az áruk saját jellemzőit, következésképpen hogy megértsék a szóban forgó reklámban feltüntetett árkülönbségeket. A  Vierzon Distribution vitatta ezeket az állításokat, és elsősorban arra hivatkozott, hogy két nem azonos termék akkor hasonlítható össze, ha azonos szükségleteket elégítenek ki vagy rendeltetésük azonos, és így egymással elegendő mértékben helyettesíthetők. A szóban forgó esetben ez történt. 

 

A bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól. A kérdése így hangzott: a vonatkozó uniós irányelv szerint össze lehet-e hasonlítani az egymással helyettesíthető élelmiszereket akkor, ha azok fogyaszthatósága, a fogyasztásukkal okozott élvezet, azok gyártási körülményei és helye, a felhasznált összetevők és a  gyártó tapasztalata teljesen eltérő? A bíróság hivatkozott egy korábbi, a Lidl Belgique ügyben hozott ítéletére. Ebben megállapította, hogy két termékválasztékot alkotó áru árának ellenőrizhetősége szükségszerűen előfeltételezi, hogy azon áruknak, amelyeknek az árát összehasonlítják, egyedileg és konkrétan azonosíthatóknak kell lenniük a  reklámban található információk alapján. 

 

Az áruk árának bármilyen ellenőrizhetősége ugyanis szükségszerűen az áruk azonosíthatóságától függ. Az irányelv által követett fogyasztóvédelmi célnak megfelelően az ilyen azonosítás lehetővé teszi, hogy az ilyen reklám címzettjének módjában álljon meggyőződni arról, hogy helyesen tájékoztatták-e az általa vásárolt mindennapi szükségleti cikkekről. A szóban forgó ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az összehasonlított áruknak a vitatott reklámból kitűnő leírása kellően pontos-e ahhoz, hogy a fogyasztó számára lehetővé váljon az összehasonlított áruk azonosítása, a  reklám által hivatkozott árak pontosságának ellenőrzése céljából. Miután a megtámadott reklámban az áruk nem konkrétan szerepeltek, így a francia bíróság vélhetően a Lidlnek ad igazat. Az Európai Bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy az összehasonlító reklámban tilos úgy kiválasztani a termékeket, hogy az - megtévesztően - jelentősen befolyásolja a fogyasztók döntéseit. "

 

forrás: Napi Gazdaság 2010.12.16.

ítélet:   >>> 

 

 

 

C‑243/08. sz. ügy

a fogyasztókkal kötött szerződésekben a szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek témakörében

 

Az eset során megválaszolandó kérdések a következők voltak:

 

1) A [93/13] irányelv 6. cikkének (1) bekezdése – amely szerint a tagállamok előírják, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben a szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve – értelmezhető‑e úgy, hogy a szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltétel nem ipso iure, hanem csak a fogyasztó erre irányuló kérelme, a tisztességtelen feltétel eredményes megtámadása esetén nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve?

 

2) A [93/13] irányelvben a fogyasztóknak biztosított védelem szükségessé teszi‑e a nemzeti bíró számára, hogy hivatalból, erre irányuló kérelem, a szerződési feltétel tisztességtelen voltára alapított megtámadása hiányában is – függetlenül az eljárás jellegé[től,] peres vagy nemperes voltá[tól] – megítélje egy elé tárt szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét, és így saját illetékességének vizsgálata során is a szolgáltató által alkalmazott kikötés[eke]t hivatalból vizsgálja?

 

3) Amennyiben a második kérdésre a válasz igen, úgy a nemzeti bírónak e vizsgálat során milyen szempontokat kell figyelembe vennie, mérlegelnie?

 

Az Európai Bíróság a következő döntésre jutott:

 

"... Az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendő, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és e tekintetben nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt előzetesen eredményesen megtámadja.

 

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellőzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot saját illetékességének vizsgálata során is terheli.

 

Ilyen körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel megfelel‑e azoknak a szempontoknak, amelyek alapján azt az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tisztességtelennek kell tekinteni. Ennek során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy tekinthető tisztességtelennek a fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben alkalmazott olyan feltétel, amely egyedileg nem került megtárgyalásra és amely az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki."

 

Az ítélet teljes terjedelmében letölthető az alábbiakban.

 

 

C-404/06. sz. ügy:

Az eladó azon joga, amely szerint hibás fogyasztási cikk kicserélése estén ellenérték megfizetését követelheti a fogyasztótól e cikk használatáért – A hibás fogyasztási cikk használatának ingyenessége témakörében

A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az eladó számára – aki a szerződésnek meg nem felelő, hibás fogyasztási cikket értékesített – lehetővé teszi, hogy a hibás fogyasztási cikk új fogyasztási cikkre való cseréjéig tartó használatának az ellenértékét követelje a fogyasztótól.

 

 

A C-4/10. és C-27/10. sz., Bureau national interprofessionnel du Cognac kontra Gust. Ranin Oy egyesített ügyekben hozott ítélet

 

A „Cognac” földrajzi árujelzőt tartalmazó védjegy nem lajstromozható az ezen árujelző nyilvántartásában nem szereplő szeszes ital megjelölésére. E védjegy kereskedelmi használata ugyanis sértené az oltalom alatt álló árujelzőt.

Az ítélet indokolása ezen a linken olvasható.